Léleköntés, vagy lélekvisszahívás

feltöltés folyamatban

“LÉLEKÖNTÉS

Hogy mi is ez…Ez egy Ősi sámángyógymód..

Lélekrészek, lélek darabkák, akik bennünk élnek, vagy a mi részeink. Valami történik velünk, a környezetünkben, amit traumaként élünk meg. Ez legyen bármi, egy fájdalommal járó elszakadás, egy szerettünk elmenése, egy baleset, egy harag, egy gyermekkori sérülés, akár fizikai, akár lelki, egy sértettség, meg nem értettség, anya-apa, testvér konfliktus, stb. Ahányszor ért minket az életünk folyamán egy törés, trauma, mindannyiszor leválik egy lélekrészünk az egészből. Ezzel kevesebbé válunk, és nem találjuk a helyünket, nem vagyunk sikeresek, elesettek vagyunk, nincs meg a társunk, nincs gyermek, haragot táplálunk, sértettek vagyunk, stb. És még az is előfordulhat, hogy mi magunk is kötjük a másik embert magunkhoz, akit már rég el kellett volna engednünk.. de képtelenek vagyunk rá, nincs hozzá erőnk, nincs bátorságunk, csak marad a ragaszkodás, birtoklás. És szorongunk, nem találjuk a helyünket, túl sok van nálunk, több, mint ami a miénk (lélekrész), a miénk meg éppen „szomszédol”. Ide megjegyezném, tudományosan, nagy hasonlóságot véltem felfedezni Freud pszichoanalízisében, azaz az elhárító mechanizmus, ellenállás és az elfojtás mint probléma forrása, teljességgel megegyezik a lélekrészek elhagyásával.

Ez az ősi sámángyógyítás eljuttat minket az elhagyott, elveszett, elbujdosott lélekrészeinkhez

Maga az „utazás” kizárólag a terapeutát érinti. Ő az, aki „vásárra viszi a bőrét”. Dobjának segítségével, ami itt jelképezi magát a paripát, transzállapotba kerülve leutazik az Alvilágba, (ezt kérlek értsd az alsó világnak, a sámánizmusban 3 világrész van, alsó világ, fenti világ, és a középső világ.) előhívja erőállatait, és azok segítségével megy felkutatni az elkóborolt lélekrészeket. Ha sikerrel jár, megtalálja, kiszabadítja, ha esetleg “rabságban van”, meggyőzi szeretettel a lélekrészt, hogy jöjjön haza, „otthon” már várnak rá. Ez az otthon lehet anya, apa, család, vagy ő, önmaga. Megpróbálhat az Utazó békíteni, elengedésre biztatni, vagy éppen egy elveszett önbizalmat meglelni és visszajuttatni azt az eredeti gazdájához stb. Eközben maga a páciens egy pihenő, fekvő nyugalmi állapotban van. Neki semmi dolga nincs, a passzív pihenésen kívül. Talán képeket lát, belső utazása lesz, vagy csak színeket, emlékek juthatnak eszébe, de történhet az is éppen, hogy semmi nincs azaz csak szürkeség, vagy elalszik. ezt követően az Utazó amikor megvannak a lélekrészek (ez 1-4 db ig szokott lenni), kiemeli a dobból és marokra fogja, majd következik egy mellkason való valóságos befújás, utána a kutacson még egy. Eztán lassan visszatér a páciens is a valós világba, felébred, vagy a relaxált állapotából kinyitja a szemét. Ilyenkor egy béke, nyugalom lesz úrrá rajta, néhányan egy soha nem érzett harmóniát éreznek.

A visszahozott lélekrészektől gazdagabbakká válnak, az elrejtett, befedett én részek újra életre kelnek, dinamikusabbá, érthetőbbé válnak az eddig lelassult, leállt érthetetlen élethelyzetek felfrissülnek, új utat kezd járni a személy.”