Kineziológia, ahogyan Én látom

LÉLEK MASSZÁZS

Kineziológiából, és minden fajta lélekoldásról kizárólag oklevéllel rendelkezem, ez nem jogosít fel hivatalos munkakörre ez ügyben. 

Önbizalom hiány, túlhajszoltság, fokozott stressz, tanulási nehézségek, félelmek, párkapcsolati problémák, családtaggal való meg nem értettség, fortyogó harag, tehetetlenség érzése, allergiák bármely változata, gyermekáldási problémák,

A kineziológiai lehetőséget ad számunkra, hogy a megoldatlan, feldolgozatlan helyzeteinket, gondjainkat megoldhassuk.

Sokszor érezzük úgy, hogy nincs más választásunk, be vagyunk zárva egy gondolatkörbe és nem tudunk kijönni belőle. Cipeljük a fájdalmainkat heteken, éveken, egy életen keresztül. Nem vagyunk megelégedve a környezetünkkel, önmagunkkal, a partnerünkkel, szüleinkkel, gyermekeinkkel stb. Ezeknek oka van. Az okok elég mélyen bennünk ülnek, valamikor elraktároztuk magunkban, amikor sérülés ért minket, ami lehet, hogy egy „pici apróság”, pl. 3 éves korban édesanyánk nem fogta meg a kezünket, amikor szükségünk lett volna rá. Az érzés elraktározódik a testünkben, sejtjeinkben, az emlék egyre halványabb lesz, de a meg nem kapott érintés, szeretet hiányát mégis eltároljuk és megpróbálunk valamilyen védekezés formájában tovább vinni. Az ok elfelejtődik, de az érzés megmarad, hogy pl. nem vagyunk szerethetőek, ránk senki nem vigyázz, nem bízhatunk senkiben, semmiben.

A kineziológia leginkább arra mutat rá, hogy mennyire szükségünk van, lett volna életünk során a szülői szeretetre, amit mondjuk nem kapunk meg. Tanárom, Mária szavaival élve: „a gólya elfelejtett használati útmutatást tenni a pólyába”. Mert minden anya és apa a tőle telhető legtöbbet és legjobbat adja a gyermekének, csak néha nem mindig arra van szüksége a gyermeknek, amit a szülő „jónak” gondol. Innét indul sok konfliktus.

Vagy pl. ha az utcán megyünk és hirtelen egy kutya ránk ugat, amitől megijedünk, ezt nagyon gyorsan elraktározzuk, és attól a perctől kezdve az utca másik oldalán fogunk haladni az életünk során.  Idővel a kutya esetleg már nincs is ott, de mi még évek múlva is reflexszerűen átmegyünk a túloldalra. Ezt a sokkot oldja fel a kineziológia. Az agyunk így raktároz, hogy az eseményhez hozzáköti az érzést, és innét már együtt mozdul a test és az érzet. Az oldás során szétválasztjuk a rossz érzést, a beidegződést az emléktől, így megkönnyebbülve tudunk most már haladni azon az úton, amit eddig óvatosan elkerültünk.

A kineziológia segít ennek az oknak a felkutatásában, „visszamegyünk” a tudatalattiba, időben akár gyermekkorhoz, fogantatáshoz, majd onnét előhívjuk a „rossz „emlékképet és tudatos szintre hozva megértjük, hogy mi is történt valójában és feldolgozzuk a minket ott ért sérelmeinket.

Kineziológiából nincs hivatalos okmányom, bizonyítványom, így azt csak gyakorlati, tapasztalati úton használom leginkább önmagam megfigyelésére.