Flow, gondolatok

Részlet PAKSI ZOLTÁN- Asztrozófia tanártól

 ”Néhány gondolatot szeretnék elmondani, illetve leírni havi kisfilmjeink elé. Annak idején, amikor elkezdtem komolyabban foglalkozni az asztrológiával – még belegondolni is különös érzés, hogy ez a rendszerváltással, az erdélyi forradalommal esett egybe, – valóban rendszerváltozást, sőt, forradalmat hozott számomra ez az ősi tudás.Fantasztikus volt lépésről – lépésre felfedezni a gyakorlati életben is ezt „misztikus tudományt”! Persze a csillagok szimbolikája, a csillagos égbolt a Tejúttal akkor is hiányzott belőle, de a csillagtudás iránti vágyat mégis az asztrológia ébresztette újra bennem, amiért nagyon hálás vagyok. 

Azonban volt egy „dolog”, amivel valahogy nem tudtam kibékülni, az asztrológiai tanulmányaimban. Nevezetesen arról van szó, hogy bizonyos bolygókat „nem túl szerencsésnek”, bizonyos leírásokban egyenesen „kártevőnek” neveznek, de a fényszögek több mint fele is „ártó sugárzásnak”, vagy enyhébb megfogalmazásban „diszharmonikus aspektusnak” minősíttetik.
Ezt valahogy nem tudtam elfogadni. Hogyan lehetne egy bolygó rossz? Hogyan lehetne egy fényszög nehezítő? A puding próbája természetesen az evés. Elkezdtem horoszkópok százain keresztül vizsgálni azt, hogy ezek a „tanítások” tényleg igazak?

Hamar kiderült az, hogy ha maga az ember alacsony szinten működteti az életét, akkor sajnos igazak.
Ám ha magas szinten, akkor már nem!!!

Szinte megszállottan kerestem a sikeres, boldog, szerencsés embereket, hogy megcsinálhassam a horoszkópjukat. És persze az ő képleteikben is voltak „rossz bolygók”, és „ártó sugárzások”, ám ők, mintha mindezek felett álltak volna. Mitől hoz kudarcot ugyanaz a bolygó az egyik embernél, és mitől sikert?

Végre megértettem a titkot! Minden azon múlik, hogy milyen szinten működtetjük a gondolatainkat, az érzéseinket, és a cselekedeteinket.

Egy egyszerű példával illusztrálva: – Nem kés tehet arról, ha szeletelés közben sebet ejtünk magunkon. Ha „alacsony szinten”, ügyetlenül használjuk, akkor jó eséllyel sebesülünk, ám ha „magas szinten” működtetjük, akkor sikeresek leszünk a kés használatában, így az örömforrássá válik!

Sajnos gyakorta találkozni azzal, hogy az asztrológus a magas szintekről nem beszél, a hozzá fordulóknak, így szavaival, – mikor a „kártevő bolygókról”, és a „diszharmonikus fényszögekről” beszél, – szinte elülteti az alacsony szinthez tartozó tulajdonságokat, történéseket, minőségeket. Pedig a magas szint megmutatásával lehet emelni, sőt, igazán segíteni!

Havi csillagüzeneteinkben napról – napra végigvesszük a legfőbb aspektusokat, és azoknak a magas szintjeiről beszélünk, hogy emelkedés lehessen mindazoknak az életében, akik megtisztelnek minket filmünk megtekintésével.

A filmekben elhangzó mondatok mögött közel harminc esztendő tapasztalata rejtőzik. Évtizedeken át vizsgáltam, figyeltem, s figyelem most is, az égbolt üzeneteit. Számtalan „rossz sugárzás” hozott sikert, örömteli fejlődést, pusztán azért, mert már tudtam, hogy a kenyér szeletelésekor a kést nem a pengéjénél, hanem a nyelénél kell megfogni! Vagyis már megtanultam, megismertem a magas szinteket, és aszerint tettem a dolgomat.

Mindazokat a felfedezéseket, örömöket, amelyeket én éltem át a csillagok segítségével, nem őrizhetem meg csak magamnak. Ezeket adom át a tanítványaimnak, és Önnek is kedves olvasóm ezekben a filmekben. Nagyon nagy segítséget jelent annak a tudása, hogy adott napon az érzelmi kommunikáció válik hangsúlyossá, és akkor kicsit jobban odafigyelünk a társainkra, míg a másik napon már inkább az imának, vagy a meditációnak kedveznek az égi állások.

A fizikai testben élő ember számára a planéták, és a csillagok nagyon messze vannak. Ám az ember nem csak a teste! Az anyag világán már túlra törekvő, túlra érzékelők már tudják, hogy az égitestek a testvéreink, sőt, a testrészeink. A környezetünk része a csillagos égbolt. A környezettel harmóniában élni nem csak a szelektív hulladékgyűjtés szintjén működik, hanem jelenti azt is, hogy az égi jeleket figyelembe vehetjük földi utunk során is, hogy megtapasztalhassuk ezáltal az emelkedést.

Végül még egy gondolat…
Érdemes a határidőnaplónkba, vagy a naptárunkba az adott naphoz tartozó rövid üzenetet kijegyzetelni. Amikor kezdődik a nap, vessünk egy pillantást a naphoz tartozó üzenetre. Napközben be fog ugrani, –  amikor „helyzet van”, – az üzenet. Érdemes akár többször is megnézni a filmet, mert az abban látható csillagképek a legősibb szimbólumok, így indirekt módon a tudatosodásunkat segítik. Aztán este, amikor nyugovóra térünk, érdemes a következő naphoz tartozó üzenetet elolvasni, vagy megnézni, s annak megfelelően elgondolni, átgondolni a holnapunkat.
Nekem számtalan csodát hozott a csillagbölcselet, hozzon Önnek is fényt, és emelkedést!
Decemberi csillagüzenetek!
Legújabb kisfilmünk megtekinhető a www.asztrozofia.hu–ra kattintva, és facebook oldalunkon ide kattintva, vagy az alábbi linket bemásolva: https://www.facebook.com/ paksi.zoltan.asztrozofia/.”

“Egyszer azt hallottam, ha felébredsz, és nem látod a napot, meghaltál, vagy te vagy a Nap.
Még nem haltam meg, és a Nap sem én vagyok. De látom a Napot, ami másban ragyog. Az én Napom is másban ragyog, és erőt ad, hogy felkeljek reggel. Van miért felkelni és küzdeni. Ha ébredéskor nem látod az áldott napfényt, nézz a tükörbe, mert lehet, hogy valaki számára te hordozod azt. Ezt a fényt az ember csak a szívével látja. Míg az egyiknek csak kihunyó, pislákoló gyertyaláng, addig a másiknak ugyanaz, az égető melegség, vakító reflektorfény. Mindig máshol keressük a csodát. Pedig a csoda bennünk van. Benned, bennem, mindannyiunkban. Ha ma még nem látod, keresd meg, hogy a te Napod kiben ragyog, mert valaki, valahol már hordozza azokat a sugarakat….”

Köszönet Dr. Báthory Gábornak ezért a szeretetteli írásért Köszönet, Johnné Baki Máriának ezekért a Visegrádi Napfelkeltékért.

“Mielőtt egyetlen bántó szó is elhagyná a szádat szüleid felé, gondolj arra, ki tartott először a karjaiban könnyei közt, ki virrasztott feletted éjszakákon át, ki ruházott, ki etetett, ki dolgozott erején felül, hogy te iskolába mehess. Szeresd Őket szívből, lesd minden kívánságukat, Ha sírni látod őket, töröld le a könnyeiket, és ne teljen el úgy nap, hogy nem csaltál mosolyt az arcukra… Mert adhat az élet kincset, palotát, csak egyet nem, kétszer édesanyát és édesapát.” 

“Ne hagyd, hogy megtévesszelek! Ne hagyd, hogy megtévesszelek azáltal, mit mutat az arcom. Álarcot viselek. Ezerféle álarcot viselek – álarcokat, amelyeket félek levenni. Egyik sem én vagyok.

A képmutatás már második természetemmé vált, de ne hagyd magad megtéveszteni. Az én érdekemben ne hagyd magad megtéveszteni! Olyan benyomást keltek, hogy magabiztos vagyok, hogy bensőmben csak ragyogás van, nincsenek viharok, hogy önbizalom a nevem, higgadtság a módszerem, hogy a víztükör nyugodt, és ura vagyok a helyzetnek, nincs szükségem senkire. De kérlek, ne higgy nekem! Kifelé tűnhetek nyugodtnak, mint a tükörsima óceán, de ez álarc, az állandóan változó, és mindent elrejtő álarc.

Alatta nincs magabiztosság, nincs nyugalom. Alatta ott van a valós önmagam, zavarban, félelemben és magányban. De én elrejtem ezt. Nem akarom, hogy tudjanak róla. Megrettenek a gondolatra, hogy a gyengeségem és a félelmem láthatóvá válhat. Ezért van, hogy kétségbeesetten igyekszem álarcokat ölteni, amelyek mögé elrejtőzhetek. Egy gondtalanságot tükröző, ravaszul megtervezett homlokzat ez, amely segít a képmutatásban, segít, hogy elrejtőzhessem a látó szemek elől. De épp az ilyen szemek jelentik számomra a megváltást, az egyetlen megváltást, és én tudom ezt. De csak ha ezt az elfogadás, a szeretet követi.

Ez az egyetlen, ami fölszabadíthat önmagam jármai alól, kiszabadíthat a magam emelte börtön falai közül, a magam emelte sáncok mögül. Ez az egyetlen, ami meggyőzhet arról, amiről és nem győzhetem meg magam, hogy valóban vagyok valaki.

Ki vagyok hát, tűnődhetsz rajta. Olyan valaki vagyok, akit nagyon jól ismersz. Én vagyok minden férfi, minden nő, minden gyermek, akivel találkozol. Itt állok előtted. Kérlek, szeress

Dov-Pereta-Elkins: Glad to Be Me ”

2012 szeptember. INTEGRÁL AKADÉMIA nyílt napja, Gánti Bencével
egy flow gyakorlat közben, egy pillanat elkapása, tovább áramlása

“Akkor vagy igazán békében magaddal, amikor már nem akarsz elmagyarázni, megértetni senkivel semmit. Sőt magadnak sem keresel kifogásokat. Csak döntesz, közölsz, mész az úton. Ha értenek, és életed egy szakaszán elkísér bárki az utadon, akkor megéled az együttlét minden pillanatát, de nem válsz függővé tőle. Kész vagy bármikor elengedni, mint mindent, ami nem Te vagy. Ha nem értenek, és egyedül vagy, akkor sem zárulsz be, csak elfogadod, hogy egy olyan szakaszon mész keresztül, amit csak egyedül tehetsz meg. De tudod, hogy mint minden, ez is elmúlik egyszer. “